Mészáros Mihály szobrász 1930. január 21‑én született Rákospalotán, elhunyt 2008. július 31‑én Budapesten.

1949‑54‑ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, tanárai Pátzay Pál, Mikus Sándor, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond.

Sokrétű művész volt, sokféle anyaghasználat jellemezte; agyag-terrakotta, viasz, bronz, ólom, zománc, beton, kő, fa, rézlemez.....

Munkásságát Európa szerte számos díjjal ismerték el: 1974.: Pécs a IV. Országos Kisplasztikai Biennálé díja, 1975.: Ravenna város Dante‑díja, 1976.: Munkácsy‑díj, 1985.: az Osztrák Képzőművészeti Társaság Ludwig‑díja.

Évtizedeken keresztül a Magyar Képzőművész Szövetség külügyi referense volt. Több európai ösztöndíjat nyert: Bécsben (1966), Brüsszelben (1969), Londonban (1963, 1970). A Bécsi Künstlerhaus rendes tagjának választotta.

Az 1960‑as 70‑es években a szocialista realizmus volt az uralkodó és kötelező képzőművészeti irányzat Magyarországon. Az európai ösztöndíjak, kitekintések nagyban formálták művészetét, látásmódját, egy szélesebb, színesebb művészeti paletta kialakítása érdekében. A szó szoros értelmében új módot talált szobrainak a formába öntésére: egy Magyarországon elfeledett ókori eredetű precíziós fémöntési eljárást sajátított el angliai útja során, a viaszveszejtéses bronzöntést. Kemencét épített budapesti műhelyében, és maga öntötte kisplasztikáit.

Ez ma sem általános a szobrászok körében, és teljesen egyedülálló volt az 1960‑as, 70‑es évek Magyarországán.

Igazi européer művészegyéniség volt, négy nyelven beszélt, lenyűgözte Európa kulturális gazdagsága, sokszínűsége. Művészetére jentős hatással volt a mitológia, a vallás, megjelenik benne a közös európai értékek, a hagyományok tisztelete.

Többször megfogalmazta Európa alakját, Orfeusz-Euridiké történetét, Ikaroszt, Diadaloszt, Mózest, Dante Isteni színjátékát, de ugyan úgy megtaláljuk művei között Jézus, és Szent Sebestyén alakjait is.

Humanista gondolkodásmódját, ember-tiszteletét, szeretetét szobrai tanúsítják.