Lenyűgözött gyerekkoromban, ahogyan apám rajzolt.

Elindult a vonal, és egy perc múlva figura volt a fehér lapon.

Elvarázsolt.

Egy vonallal rajzolt legtöbbször. Ahol letette a ceruzát, ott egy lantos lába, egy ember háta lett. De meglátni csak a vége felé lehetett.

-        Te előre tudod, hogy mi lesz belőle?

-        Nem mindig.

Volt egy lengyel rajzfilmsorozat a hatvanas években, a Varázsceruza. Egy kislány, ha rajzolt vele valamit, az megelevenedett.

Nagy dolog – gondoltam, én naponta látom az igazi varázsceruzát. Vagy tollat. Vagy tust.